2010. január 9., szombat

Konyári Pincészet

Gyermekkorunk sok nyarán volt szerencsénk Lellén eltölteni egy kis időt. No nem a Konyári Pincészetben, hanem Kereszt szüleim magán „ birtokán”, kis kerttel, kis lugas alatt a nagy unokabátyussal rosszalkodva. Most már nem csak ezért szeretem Balatonlellét, hanem, mert felfedeztük a Kishegyet és a Konyári Birtokot.Helga párja, már többször járt ott és ismertetett meg minket a boraival. Egyik kedvenc borom lett az általuk készített Cabernet Sauvignon . Nem túl testes, nehéz bor, inkább az a fajta, amit mindig, mindenhez jó fogyasztani, legyen az ünnep, alkalom, vagy csak szerda esti főzőcskézés.Ezen indíttatásból kapta tavaly augusztusban testvérem születésnapi ajándékként tőlünk az ott eltöltött hétvégét, mivel egyem a szívét , belépett a harmadik X-et taposók vidám társaságába. Ezt méltán kell ünnepelni ugyebár… tehát , összekaptuk a családot és irány Kishegy. A pincészet mesés. Nagy, gyönyörű kertben kialakított, számomra mediterrán présházakra hajazó épületben fogadják az ide betérő szomjas utazót. A nagy vendégháza, idilli, vadregényes, mintha a francia riviérán lenne, hatalmas világoszöld zsalus ablakaival hívogat. Jó itt lenni. Feljebb a hegyen kicsi csoda vár. Három parasztházban kialakított vendégszobákban lakunk, amiket mintha a múlt ledobott volna a szőlőtőkék közé és azóta is gondosan simogat, dédelget. Nincs kerítés, nincs út, egy hatalmas zöld terület, muskátlikkal, fügefával, kerti kúttal, rózsalugassal, szaletlivel, és kis sütögetővel. Körülötte pedig gyümölcsfák, érett mosolygós terméssel és a végtelen szőlős. Nincs zsivaj, vagy szomszéd lakó. Max. 10 fős társaságnak ideális, mivel minden adott ahhoz, hogy csak egymássál, egymásra figyelve érezzék jól magukat, nyugizzanak. A házikók belső kialakítása is lenyűgözött. A régi, hagyományos bútorokat, olyan harmóniával keverték a mai modern kor adta miliővel, hogy azonnal ide akar az ember lánya költözni és soha el nem menni. A három lak egyike a konyha, szintén letűnt korok hangulatát idézve csalogat. Belépsz, slukkolsz egyet az húszas, harmincas évekből és a must, a szőlő, a nemes penész, a pince illatának keverékéből majd azonnal, sok szoknyában, mezítláb akarod taposni a szüreti szőlőt. Imádni való az egész.

A hegytetőn csoda kilátással egy kis kápolna és egy étterem, így nem kell messze menni, sőt kocsikázni, hogy a már megszerzett, elvarázsolt hangulat tovább csigázzon. Itt borocskázni, vacsorázni, ünnepelni, majd haza sétálni és nagyot aludni olyan jó, hogy aztán másnap a szikrázó napsütés ébresztgethessen .

Helga már vagy március óta mondogatta, hogy szalonnát kéne sütni, de vagy a rossz idő, vagy a tűzgyújtási tilalom, vagy csak úgy idő hiányában ez elnapolódott. Most viszont felkészülten érkezett és feltette a kis hétvégénkre a koronát a reggeli sült szalonna, kolbász, friss paprika, paradicsom, és a kormos, szaftos zsíros kenyér.

Jó néha, a fűben ülve, újságot olvasni, lazítani, ennyire közel lenni a természethez, a hagyományokhoz. Nem siettünk haza...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...