Hogy miért Puncs ... ... mert lehet krémes, hideg nyalánkság vagy fűszeres, illatos, forró izgalom. Mert selymes, Bordós-pinkes. Szerintem már a szó is gyönyörű: PUNCS. Bársonyos és érzéki. Egyszóval igazán Nőcis. ... és miért Madlen ... mert a sütőből terjengő édes illat, melegen ölelte át a lakást.
2009. november 30., hétfő
Diós - gorgonzolás penne
Olaszország, pasta, pizza...és itt van nekünk a Vapiano étterem,ahol először ettem ezt a tésztát és ami külön beszámolót érdemel a TUTI HELYEK-ben, ezért erről majd később, sőt az én kedvencem után, Helga isteni, csípős - tejszínes tészta receptje lesz a következő, ha végre lesz elég időnk együtt főzni :-))). Zseniális és egyszerű recept.
Na, de most jöjjön a Diós - gorgonzolás penne 2 adaghoz :
250 g penne tészta / al dente főzve /
1 marék durvára tört dió
1,5 dl tejszín
100 g gorgonzola sajt
só, bors szerecsendió, ízlés szerint.
Egy wok-ba, vagy bármilyen más serpenyőbe :-) morzsolom a gorgonzolát. Nem kell alá semmilyen zsiradék, mert a sajt is és a dió is elég zsíros és a tejszín amúgy is összefogja a tésztát.
Ezek után mehet rá a dió, a tejszín, a fűszerek . Ezt összefőzzük, annyira , hogy a sajt szépen beleolvadjon. Ha a penne kifőtt, még forrón átszedjük, és a mártásba forgatjuk. Már az illatától tele lesz a hasad. Jó étvágyat !
Málnás-banános jó reggelt
Minden mehet a turmixgépbe és gyorsan összekeverjük. Azért használok mirelitet, mert így kicsit sűrűbb lesz és jó hideg. Ajánlanám nyárra, melegbe szívesen, de most hogy így kinézek az ablakon a nyomasztó szürkeségbe, inkább energia és vidámság forrásként gondolok az italomra :-)
2009. november 28., szombat
Párizs - Úti"nyárs"
Egy gyönyörű, szerelmes szonett.
Talán ez jellemzi legjobban Párizst.
Sok fele jártam már a világban. Minden országnak, városnak, tengerpartnak, étteremnek, íznek , illatnak meg van a saját hangulata. Minden emlékhez, különös, csak oda illő érzés párosul bennem.
Párizs nem ilyen és ezért rengeteg gondolat cikázott a fejemben, hogy hogyan tudnám megfogalmazni , átadni azt amit kerestem Párizsban. ..
…és megtaláltam. Behunytam a szemem és éreztem, hogy a vállára ültet és táncol velem, lágy dallamokat dúdol, ahogy a kis utcáin sétálok. Sarokról sarokra, utcáról utcára.
Van benne valami tiszteletet követelő, mégis bájos csengés. Van reggel, van dél, van este. Van idő, amit az itt élők egymásra, magukra szánnak. A szerelmesek itt valóban érzik a szerelem lila hullámain ülő romantikát, melyet a metróban halkan játszó szaxofonos forrón ölel át.
Itt romantikus a reggeli, mert intenzívebbek az ízek, hosszabbnak tűnik az erős, fekete kávé, mézédesnek érződik a gyönyörű eper jam, mert a kávézóban, újságja mögé bújó elegáns fiatalember átérzően mosolyogja meg az összebújós pillanatokat.
A szikrázó napsütés csak vokálozik a déli ebédhez elfogyasztott isteni burgundihoz, mellyel sehol sem lehet hibázni. Ha csak a szomszéd kis kocsmában állsz is meg, az illata, színe, íze bódító. Kényeztet. Kényeztet azzal a majdnem szomorúnak tűnő keringővel, mellyel hívogat minden kis kávézó, bár, étterem. Kényezteti a nagy betűs L amourt. Fenséges sajtokat kínál a művész negyedben, hogy természetesnek tűnjön az őszi szellő suttogása a füledben : éld meg Párizst, Szerelmesem…
…és mikor búgó, bársony hangon jön az este… a libamáj izgalmas íz kombinációja, a fügével, eperrel, a francia hagymaleves tetejére olvadt lágy sajt pírja és az asztalnál sanzont éneklő érces hang mellett a vágy lassan simulna a szemben ülő, csillogó szemű férfihoz., kivel az andalító séta a Szajna parton, ezer, apró, szimfóniát szólaltat meg a lelkemben.
Mért nem adta át magát rögtön Párizs ?
Mert van nekünk saját Párizsunk, ahol, ha becsukod a szemed és engeded, hogy a szonett megszólaljon, rájössz, hogy a szerelem dallama benned dúdol. Csak hagyni kell játszani, és élvezni a bordó, selymes zene mellékzöngéit, amit a mi esetünkben Párizs komponált alá.
2009. november 27., péntek
Sültpaprika krém, ricottából dióval
2009. november 26., csütörtök
Pácolt sajtok
Narancsos mákos süti
2009. november 20., péntek
2009. november 12., csütörtök
Ági hugitól jött házi kenyérke
Són sült csirkecomb, görög salátával
2009. november 7., szombat
Úti"nyárs" Bangkokból
Nem tudtam megfogalmazni.
Talán nem is lehet, mivel annyi érzést, annyi mondanivalót, annyi titkot foglal magában, hogy nem tudom kiválogatni. Ezt főként a fővárosra értem. Bangkokhoz idő kell.
Idő kellett, hogy megérjen bennem a visszavágyódás kellemes, meleg, és mosolygós érzése. Idő kellett, hogy lássam a csodát....
...amikor leszáll a repülőgép, és hosszú, fárasztó út után kitolod a bőröndöd a peronra, arcon csap a hőség, a pára, a szmog és a számodra oly idegen illatok, szagok garmadája. Szorongsz. Az emberek biztos kedvesek - gondolod, de nem; most inkább ijesztőnek érzed őket. Sokan vannak, kicsik, mind egyformák, és erősek a gesztusaik. Ez a fura érzés, még jó ideig benned marad és eltűnnél inkább a tengerpartra, a pálmafák alá, a thai paradicsomba.
Majd szép lassan érni kezd benned valami, valami jó és vonzó. A szorongás mögött kezd kialakulni egy izgalmas, szeretet-érzés, amit nem tudsz megmagyarázni.
A hatalmas metropolisz utcáin irdatlan a nyüzsgés, a hangzavar, a káosz. Zsivaj, amit az itt élők meglepő nyugalommal kezelnek. Forgalom, szmog, több sávos utak, felhőkarcolók, amik mintha agyon nyomnának, arcmaszkok, utcai árusok, kifőzdék...természetes, a minden napi élet része, mégis benne van a pillanatokban a tradíció, a hit, és az élet szeretete. Minden lépésednél új illatfelhő követ, fűszeres, keleties, kicsit édes-kesernyés.... mindenki mosolyog. MOSOLYOG.
Késztetést érzel, hogy megkóstold az idős, hallgatag hölgy kis kocsijára szerelt, házi grillen füstölgő, nyársra húzott valamit. Részese akarsz lenni ennek a felhőnek. Magadba akarod szívni a részecskéit, hogy ha innen haza mész, emlékezz a varázsra. A varázsra amit ad ez a város.
A folyó túl partján más világ, bádog bungalók, bűzös csatornák, kosz. Az oly nehezen megszerzett biztonság érzet elszáll és megint nyugtalan vagy....de kíváncsi .
A pici hajó gyorsan repít, a hömpölygő, mocskosnak látszó vízen egy számodra ismeretlen mesevilágba, ahol a bizsergést a piaci forgatag, a csatorna partjára épült házacskák ajtajában készülő ebéd adja.
Úszópiac.
Szín orgia, lótusz csokrok, lilák, pirosak, chili, fonott kalapok, curry, orchidea tenger, gyümölcsök melyek fura külsőt kaptak a természettől, szárított hal áldott bűze, sárgák, magnólia füst, zöldségek, levestől gőzködben úszó csónakok... és nyugalom. Érzékeled, hogy nincs csend, de rend, béke van. Eltűnt a fejedben évekig megszokott és már házastársnak tekintett nyomás, a húr, ami időnként elszakadt, majd újra fonta ártó szálait. Minden tiszta, naiv és egyszerű.
Természetes... Megállt az idő...
Egy leves, sok-sok izgalmas, illatos gyümölcs a szatyorban, pici taco-ra emlékeztető, szirupos, édes finomság a csónak mellett, sámlin ülve a parton, a helyiek között...és mosolygás.
MOSOLYGÁS, ami szívből jön, és most már az arcodon marad...
Tudod Kincsem, nem tudok konkrétumokkal felelni a kérdésedre, és azt is tudom, hogy ez a blog első sorban a gasztronómiáról szól, de nem emelhetek ki egyetlen ételt, gyümölcsöt, illatot, mert az ő kulináris káoszuk, pont olyan, mint maga a város. Magával ragadó, izgalmas, mesés és fülledt...
2009. november 3., kedd
Epres TIRAMISU
1 csomag babapiskóta
A krémet, a megáztatott babapiskótákkal egy nagyobb /20x30 cm/, vagy több kisebb tálba rétegezzük. Esetenként szoktam egy-egy rétegre eper darabokat szórni,főleg késő tavasszal,eper szezon idején . A rétegeket úgy pakoljuk egymásra,hogy az utolsó krém legyen.
/...majd nagy kanállal a tálból csemegézünk, "vasárnap" délután:-)) /